Hírek és kommentjeink

 

 

Piroslap on Facebook


Legutóbbi hozzászólások

Hoffmann Rózsa a tandíjról 2010-ben - kommentár nélkül

2011.09.26. 12:16 | ZöldMarci | Szólj hozzá!

Címkék: oktatás tandíj hazugság államtitkár szélkakas hoffmann rózsa

Az Örülünkvincent blog talált egy tanulságos Hoffmann Rózsa-interjút 2010-ből. A tandíjellenes kiállás mellett a Tiltakozunk a felsőoktatás egyoldalú átalakítása ellen csoport még egy figyelemre méltó részt emelt ki: ""Sokgyerekes családok gyermekei kétségbe voltak esve a féléves, 105 ezer forintos tandíj miatt." Hoffmann azt se tudta, hogy nem félévente, hanem évente lett volna annyi a 2008-as tandíj (ami pluszforrás és nem elvonás-pótlás lett volna). Most hogy néz Hoffmann ezeknek a gyerekeknek a szemébe, hogy többségüket áttolja a 3-500 ezres "önköltségi" képzésekre?" Nyilván csak a buta hallgatók szerint tandíj az, ha például ötmilliót kell majd fizetni egy képzésért.

Akkor jöjjön Hoffmann minden további kommentár nélkül, a végén még a hazugságról is beszél...

"A tandíjas népszavazásban erőteljesen részt vettem, és érveltem a tandíj ellen. Akkor is azt mondtam, és ma is ez a véleményem, hogy a tandíjat egy másféle világban nem tartanám ördögtől valónak. Egy gazdaságilag virágzó társadalomban el tudnám fogadni azt a rendszert, ahol a felsőoktatási tanulmányokért a hallgatónak fizetnie kell. De egyrészt nem a magyar társadalom mai állapotában, másrészt nem úgy, hogy nincsenek meg mellette azok az ösztöndíj-lehetőségek, azok a szponzorok vagy mecénások, akiknek a közreműködésével biztosak lehetünk afelől, hogy a szegény sorsú, de tehetséges gyerek nem marad ki a tanulmányokból, csak, mert nem tudja megfizetni.

Ma nem olyan világban élünk. Ma azt látom, hogy a négygyerekes család negyedik sarjaként egyetemre járó unokaöcsém kétségbe volt esve attól a gondolattól, hogy két nővére férjhez menetele után ők most már csak két-gyerekesnek minősülnek, így nem jár majd neki kollégium. Ha pedig nem lakhat kollégiumban, abba kell hagynia a tanulmányait. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a szülőknek, hiába, hogy már csak két gyereket tartanak el, ahhoz, hogy a két nagyobbikat lakáshoz juttassák, minden anyagi erejüket be kell vetniük. Vagyis nem tudják jobban támogatni ezt a fiút. Szerencsére valahogy el tudta intézni a kollégiumot, de valóban abba kellett volna hagynia a tanulmányait, mert egy pesti albérletet nem tudna megfizetni. Pedig a srác a tanulás mellett dolgozik is.


Nem hazudik, csak gyorsan változik a véleménye...

Ugyanezt látom a Pázmányon. Sokgyerekes családok gyermekei kétségbe voltak esve a féléves, 105 ezer forintos tandíj miatt. Egy gyereknek a család valahogy ki tudja szenvedni, de többnek már nem. Amíg az országunk állapota ilyen, addig nincs mese, az ifjúságnak meg kell adni a továbbtanulás lehetőségét! Addig mindenképpen az államilag finanszírozott képzést kell favorizálni. Emellett is szükség van a diákhitel- és az ösztöndíj-rendszer fenntartására.

A diákok anyagi hozzájárulása a tanulmányaikhoz másfelől nagyon régi sajátja a magyar oktatási rendszernek. A neveléstörténetben, ha kicsit pásztázunk, akkor már a középkorban látunk középiskolákat, amelyek úgy működtek évszázadokon át, hogy a tehetősebbek fizessenek, a szegények ne fizessenek. De erkölcsi kötelesség volt - az esztergomi székesegyházi iskola működött így -, hogy miután végeztek a diákok, elmentek a nagyvilágba tanulni, majd visszajöttek, elfoglaltak különböző állami pozíciókat és vagyont szereztek, akkor utána a vagyonukból támogatták a volt iskolájukat. Ez a vagyon tette lehetővé, hogy a szegény sorsú gyerekek is tanulhassanak.

Az édesapám úgy tudott tanulni, hogy kosztos diák volt, és a papok fogadták be. Rendszerszerűvé kell tenni, hogy a szegény gyerek lássa, érdemes ebben az országban tenni, cselekedni, dolgozni, még akkor is, ha nehéz helyre hozta őt a gólya, mert van remény. Egyelőre tehát az államnak kell a felsőoktatást fizetnie, akár azon az áron is, hogy a létszámok csökkennek, Az alacsonyabb létszámnak ugyanis olyan húzóereje van, ami a színvonalat emeli.

Itt pontos számokat nem mernék mondani, nem ismerem annyira a költségvetési lehetőségeket. Ráadásul a mostani költségvetést ismerve sem lehetnék abban biztos, hogy az úgy is van, mint ahogy mondják. Mert a legiszonyúbb éppen az volt ebben az utóbbi négy évben, hogy semmit nem hihetünk már el. Annyira körbevett bennünket a hazugságok mocska, hogy besározott bennünket. Még ha igazat mondtak is talán, ott él bennünk a gyanú, hogy másnap a képünkbe mondják az ellenkezőjét, és utána nevetnek rajtunk."

(Jövőnk a tét, Hoffmann Rózsával beszélget Csűrös Csilla, Kairosz kiadó, 2010)

· 2 trackback

Piroslap Twitteren Piroslap Facebookon Piroslap IWIW-en Piroslap Hírlevél
 

A bejegyzés trackback címe:

http://piroslapok.blog.hu/api/trackback/id/tr483257462

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hoffmann Rózsa védelmében 2011.10.03. 16:33:02

Úgy gondolom, hogy ez a köznevelési törvény az egyetlen esélyünk arra, hogy a magyar fiatalság felnőtté válva lépést tarthasson az új korszak kihívásaival, és szellemben és lélekben megerősödve menetelhessen egy új, és tisztább világ felé, amely utat a...

Trackback: Mégis mi a dolga egy képviselőnek? 2011.09.26. 18:49:17

A parlamentbe a legtöbbjük csak vendégségbe jár, hisz a közvetítésekből látszik, hogy szinte mindig üresen tátong a patkó nagy része. Mást meg nem nagyon csinálnak, mint ahogy az alábbiakból kiderül: Győr, 2011.08.10.Három győri szakszervezet szer...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.