Kilencven évvel ezelőtt gyilkolták meg Somogyi Bélát és Bacsó Bélát
1920. február 17-én az esti órákban Somogyi Bélát és Bacsó Bélát az Ostenburg különítmény tisztjei, Kovarcz Emil főhadnagy és Megay László hadnagy a nyílt utcán elrabolták, autóval az Újpest – közeli Duna – partra vitték őket, ahol később megtalálták a folyóból kivetett holttestüket.
Kik voltak az áldozatok és miért kellett meghalniuk?
Somogyi Béla (1868 – 1920) pedagógus, újságíró, a Népszava munkatársa, majd 1919. szeptemberétől a lap szerkesztője. Következetesen küzdött a fehérterror ellen, így vallomásokat közölt a dunántúli és a Duna – Tisza közi vérengzésekről, a különítmények kegyetlenkedéseiről. Bacsó Béla (1891 – 1920) a Népszava belső munkatársaként szintén írt cikkeket a fehérterror ellen. A halálos ítéletet Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére mondta ki rájuk.
Beniczky Ödönnek, a szóban forgó időben a belügyminiszteri tárcát betöltő politikusnak Az Újság c. napilapban 1925. május végén megjelent vallomása szerint 1920. február elején „egy, a Népszavában megjelenésre szánt cikk kefelevonatát a cenzúráról átküldték a fővezérség Gellért szállóbeli szállására, ahol egy esti társaság előtt, amelyben a fővezér is jelen volt, felolvasták. Általános megbotránkozást keltett, többen a vezérkar tagjai közül megjegyezték, hogy a gaz Somogyi Bélát a Dunába kell tenni. Horthy Miklós fővezér úr azután e kijelentéssel bontott asztalt: Nem beszélni kell itt, hanem cselekedni! Nemes verseny indult meg e kijelentésre a Prónay- és az Ostenburg különítmények között.” Ez utóbbi előnyhöz jutott, mert a fővezérségtől szép új gépkocsit kapott.
Bár a rendőrség mindent kiderített, az ügyet eltussolták. Több évi huzavona után a budapesti királyi ítélő tábla 1930. novemberében megszüntette az eljárást. Az indok: ”… a terheltek, ha tettüket el is követték, azt abban a téves meggyőződésben, hogy cselekményükkel a magyar faj és nemzeti eszme érdekeit szolgálják, követték el”.
Somogyi Béla és Bacsó Béla temetése a budapesti munkásság hatalmas politikai demonstrációjává változott, amelyen tízezrek fejezték ki tiltakozásukat az ellenforradalmi rendszer ellen.
A rendszerváltozás után Józsefváros önkormányzata megkísérelte, hogy megváltoztassa minden olyan utcának a nevét, amelyet baloldali mártírokról neveztek el. Így lett, pl. a nyilasok által 1944.-ben meggyilkolt szintén szociáldemokrata Koltói Anna utcájának neve a ”megőrzendő szép hagyományok” nevében „Dologház” utca. Somogyi Béla és Bacsó Béla nevét azonban nem sikerült teljesen letörölni: utcájukat akkor csupán megfelezték.
