Hírek és kommentjeink

 

 

Piroslap on Facebook


Legutóbbi hozzászólások

A mamuszos keresztapa- Il divo

2009.09.12. 01:29 | szocdemman | 5 komment

Címkék: film mozi maffia olaszország il divo guilio andreotti

„Nincsenek apró bűneim.”
Giulio Andreotti

Paolo Sorrentino filmjének első kockáin egy kissé megroggyant, vastag barna keretes szemüveget hordó, hajlott hátú, erősen szenilisnek kinéző, hálóköntösbe „csomagolt” bácsika csoszog át tip-topra felújított polgári lakásán. Látszik rajta, hogy célja van: eljutni az ágyig. Az ember, akit látunk nem egy luxus nyugdíjas otthon lakója, hanem Guilio Andreotti, Olaszország „örökös”, de legalábbis hétszeres miniszterelnöke. Politikus, hívő katolikus, Macchiavelli-t lazán leiskolázó főállású keverőgép, csendes, de befolyásos kereszténydemokrata, állítólagos maffiózó és még ma is az olasz parlament tagja. Olaszhonban sem (!) zárják ki a fenti tények egymást. Sőt, az öreg harcos nemrég saját tv-műsorba kezdett. 90 éves szuperpapi, testőrökkel és örökös szenátori tagsággal.


A talán túlságosan is agyondicsért Keresztapa (Ne feledjük, számos sokkal jobb vagy hasonlóan kult gengszterfilm született + baromi idegesítő, hogy minden tarkopasz, szigorúan „megélhetési vállalkozó” és műmájer 15 éves zselégép telefonján a Corleone-klán örök dala zeng) levetítése után néhány -inkább papjelöltnek való, moralizálásra hajlamos- filmkritikus elkezdett azon tűnődni: vajon létezhet e szimpatikus maffiózó? Be lehet e mutatni emberek gyilkosait, közönséges bűnözőket úgy, mint sztárokat, erős és követendő példákat? A kérdés nehéz, de ne tököljünk sokat a válaszon: igen. Sok filmbéli maffiózónak van stílusa és bizony a filmipar hőst csinált belőlük. Akinek ez nem tetszik, ne nézzen gengszterfilmeket! (Bár úgyis mindenki ezt fogja tenni, sőt: főként a szentek és álszentek buknak ezekre. Ahogy a rém diplomatikus nyelvezettel „felnőtt filmeknek” nevezett, elalváshoz használt alkotások lelkesen ujjtornázó fogyasztóinak nagy részét is ők teszik ki.)

Giulio Andreotti az olasz politika egyik penetráns, de kihagyhatatlan és történelmi jelentőségű ikonja, szimbolikus politikai nehézfiúja, akit rossz nyelvek szerint a maffia tett azzá, ami. Itt azonban meg kell jegyezni, Olaszországban az a politikus gyanús igazán, akit nem maffiózóznak le! Giulio Andreotti a kormányait alsógyatyaként váltogató, de ezt a műveletet rendkívüli lelkesedéssel és temperamentummal végrehajtó meditárrán országnak hétszer volt miniszterelnöke és huszonötször minisztere. Szóval Viktornak van még mit behozni.

 


A róla szóló film rendkívül elfogult, szubjektív és támadó-az Andreotti-ellenes pletykák és rágalmak (ugyanis „Il Divo”-azaz „Isteni Gyula” sosem ült börtönben, bár egyszer elsőfokon majdnem bekapott 30 könnyű évet) gyűjtőhelye. A filmet megnézették az idős politikussal is. Azzal vonult ki a vetítésről, hogy „Biztos, hogy a végén el fognak ítélni benne!” Pedig nem, az Il Divo-A megfoghatatlan sokkal inkább dicsőíti és misztifikálja az öreg terminátort és mindezt olyan vitriolos stílusban, pimasz tiszteletadással, modernt a klasszikussal vegyítő zenei összeállításban teszi, amit még Tarantino is megirigyelne. Nem véletlenül aratott a film mind Cannes-ban, mind az Európai Filmakadémián akkora sikert. Olasz-francia kooprodukcióban készült, ugyanis Itáliában a „Fekete Pápának” még mindig akkora respektje és hatalma van, hogy szinte senki sem merte finanszírozni a filmet.



A szándékosan túlmaszkírozott és megroggyantott Toni Servillo (ez a név már magában is elvinne egy maffiafilmet) játssza az egész életében öreges kinézetű, ugyanolyan jelentéktelen és kekk, érzelmek kiadására képtelen és ilyen bűnre taktikailag sem vetemedő politikust. Andreotti nem az a tipikus érzelemgazdag olasz: nem ölelget és ömleng, viszont kavar kétszázzal és hihetetlenül gúnyos, de mégis cool riposztokat nyom el. Mindezt ugyanazzal a faarccal.

Don Corleone hozzáképest kismiska. A film vége arról az időszakról szól, amikor perbe akarták fogni az öreg Szfinxet. Persze kibújt minden vád alól, sőt felháborodva a jogos vádakon hevesen visszatámadott. Az örökös szenátorsággal járó szuper-immunitás mondjuk nem ártott neki. Mikor mindezt tetézve, még olasz elnöknek is meg akarta választatni magát, az egész képviselőház tombolt, oda-vissza ment a „parasztozás”-Andreotti ellenben csak ült és várt. Ilyen az egész film: egy hosszas, de annál szórakoztatóbb várakozás. Arra, hogy történjen valami, azonban ez a felnőtt mese épp arról szól, hogy bizony vannak érinthetetlen emberek, akikkel nem csinálhatnak semmit. Tehát bármit megtehetnek. Még szerencse, hogy ez nem igaz erre a kis vidám, erkölcsös Magyarországra, ahol senki sem hazudik és minden politikus becsületes!!!!

Szilágyi Iván Péter 

Piroslap Twitteren Piroslap Facebookon Piroslap IWIW-en Piroslap Hírlevél
 

A bejegyzés trackback címe:

http://piroslapok.blog.hu/api/trackback/id/tr451376430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

betegesh_ 2009.09.12. 12:35:04

oké, de ne írjuk már fel a Keresztapa hátrányának, hogy "minden tarkopasz, szigorúan „megélhetési vállalkozó” és műmájer 15 éves zselégép telefonján a Corleone-klán örök dala zeng". és? emiatt nem lehet bírálni a filmet.
+ szerintem tiszteletlenség azt állítani, hogy "Ne feledjük, számos sokkal jobb vagy hasonlóan kult gengszterfilm született" úgy, hogy közben egyet sem nevezünk meg. Persze, mert mindjárt megdőlne ez a kiindulás. Ez a "ne feledjük" meg mintha egyértelműsítené, hogy mindenki ezt gondolja, mintha bárki tudna ellenpéldákat hozni: holott éppen azt gondolja mindenki, hogy a Keresztapánál nem készült népszerbűbb gengszterfilm. nagyon kevés emberrel találkoztam, aki ne szeretné, de olyannal egyre többel, aki elkezdni oltani, mert "nincs is benne semmi" meg hasonló baromságok.

betegesh_ 2009.09.12. 12:36:52

Ah, a megjegyzésem csak előzetes moderációt követően jelenik meg? Szuper, akkor várhatom, hehe. Mindegy, a szerző most nagyon "odamondott a kultúrának"

betegesh_ 2009.09.12. 12:52:01

Ezeket a szerző úr honnan veszi?
"főként a szentek és álszentek buknak ezekre" (már a gengszterfilmekre)
"ahogy a (...) „felnőtt filmeknek” nevezett, elalváshoz használt alkotások (...) fogyasztóinak nagy részét is ők teszik ki"

ezek valami felmérés eredményei? Nagyon fennhéjázó és felületes megállapítások, gyanítom, nem is igazak, de így nem is komolyan vehetők. Csak mert "haragszunk" a gengszterfilmekre? Vagy inkább irigyeljük másoktól őket? Baj, hogy "rajtunk kívül" más is élvezi őket? Vannak ún. "összekacsintós" mondatok, amelyek gyakran felszínesnek hatnak, de képesek elnyerni az olvasó rokonszenvét. Vagy mert hasonlóan látja, vagy mert éppen elfogadja a szerző álláspontját. Hát itt egyik sincs, ezzel szvsz az olvasókat sérti a szerző, továbbá összezavarja, mert azt se tudja, mire kellene gondolnia. Nem rólam van szó, félre értés ne essék - csupán attól, mert egy "blogba" írunk, lehetünk alázatosak is.

Hatványpatkány 2009.09.12. 16:07:43

"A talán túlságosan is agyondicsért Keresztapa (Ne feledjük, számos sokkal jobb vagy hasonlóan kult gengszterfilm született)"

Talán azért dicsérték túl, mert nagyon jó, nem? A sztorival, a karakterekkel, a színészekkel, a hangulattal, Nino Rota (eredeti olasz tradicionális dalokból merített) filmzenéjével együtt.

Valóban, sok jó maffiózós-gengszterfilm van, pl. a Scarface , az Untouchables, a Mobsters, a Valachi ügy, a Gotti, a Nagymenők, a Bronxi mese, a Casino, a Sopranos-sorozat, stb.

De akkor sem tudok egytérteni a Keresztapa-filmekhez fűzött sommás megjegyzéseddel.

Egyebekben az imdb.com-on az első helyezett film, soksokezer szavazat után, a Godfather I. Évek óta.

Styxx 2009.09.14. 09:44:08

Nagyon jó poszt, gr. Megerősítetted bennem, hogy ezt a filmet feltétlen meg kell nézni.

Nekem a másik régivágású olasz "kedvencem" Sandro Pertini bácsi, a no 1 digó köztársasági elnök. Minden olasz "ciao Sandro!"-ja hozta ezerrel az imádnivaló nagyapó figurát, mindenki elolvadt tőle ahogy ujjongott a 82-es foci vébén Rossiék diadalának és mindenkit imádott, mindenkivel közvetlen és szerény volt és egy kivételével minden egyes nemzettársának kijutott tőle egy-egy jó szó. Merthogy ha II. Viktor Emánuelről kérdezték, csak úgy emlegette indulatosan, hogy a trónörökös. Mivel lemondott. Hát, igen két operettdudás egy csárdában. Ha Itália monarchia marad, akkor ugye nem bohóckodhatna köztársasági elnöki jelmezben.